Két szó is van a címben, amit szeretek: a Férfi és a Harmónia. De hogy a kettő, hogy létezik együtt, az számomra még kérdéses. Erre két példa is akad az életemben.
Két találkozás – egy eset.
Az első találkozás tavaly történt, amikor már nagyon vágytam a szeretetre. Talán a szerelemre is, de az nem jött el akkor. De ezt nem is bánom, így utólag. A találkozásokban mindig van valami misztikus. Valami ok, ami miatt két ember találkozik, és ha ez történetesen egy férfi és egy nő között zajlik, még érdekesebb, még tanulságosabb tud lenni. Én ebben a találkozásban kerestem valamit, ami miatt összesodort minket az Élet. Nagyon szerettem vele beszélgetni, mindig bölcs gondolatokat mondott, és a látásmódja az életet illetően igazán csábító volt. Mindig azt csináld, amihez kedved van, amiben jól érzed magad. Hát igen, de az élet nemcsak erről szól, vannak problémák, amiket meg kell tudni oldani, különben a fejedre nőnek és nagyobbodnak; nincs minden nap fény és napsütés, vannak esős, szomorú idők is, amiket szintén meg kell élnünk, mert az is az élet része. Vannak helyzetek, mikor az embernek a sarkára kell állnia, különben eltapossák, megalázzák, megtiporják, amiből persze lehet tanulni, mégpedig azt, hogy legközelebb állj ki magadért.
Kapcsolatunk egyik megrontója a sör volt. Gondolom ezzel a problémával már sok nőtársam szembesült. Ha olyan kiegyensúlyozott és harmonikus az élete vajon miért van szüksége naponta legalább 1-2 üveg sörre? Az alkohollal sokszor kompenzálnak a férfiak, legfőképpen akkor, ha valami nincs rendben az életükben, vagy az életük egy része nem olyan, amilyennek szeretnék. Persze nem minden alakul úgy, ahogy eltervezzük. De akkor a lehetőségek végtelenjében meg kell találni a megfelelő utat, hiszen lehetetlen nincs. Ha tudod hol a hiba, akkor csak változtatni kell rajta, ez pedig gyakran a gondolkodásmódban rejlik – ha sikerül megváltoztatnod a gondolkodásodat, magadat változtatod, és az út megnyílik előtted. Nem kell hozzá alkohol, csak kreativitás.
Szóval ez a pasi egyszer elmesélt nekem egy buddhista tanítást, aminek a következő a lényege: van egy mérgező növény. A kérdés az, hogy ki mit kezd vele?
A- van, aki kiírtja, nehogy megölje a növény,
B- van, aki jóra használja, pl.: gyógyszert készít belőle és megmenti sokak életét,
C- van, aki nem nyúl hozzá, hanem otthagyja és továbbmegy.
Ezek után elmondta, hogy amikor ezt elmesélte neki egy buddhista a vonaton, milyen jó érzés volt az életfilozófiáját visszahallani tanításként. Hát igen. Ez komoly megerősítés volt, ez tény. De ez nem azt jelenti, hogy ha tengsz-lengsz célok nélkül az életben, és elvagy, mint a befőtt, akkor te leszel a következő Buddha!
Szerintem sokan félreértik a buddhista tanításokat. Nem vagyok buddhista, sem szakértő, de véleményem van erről. Mégpedig az, hogy tudni kell az életben, mikor melyiket kell használnod, csak szituáció kell hozzá, és a megfelelő helyen és időben alkalmazni a három lehetőség egyikét. Persze mindenki be tudja sorolni magát, hogy melyiket alkalmazza a leggyakrabban. Én a másodikat. Mindig mindenből ki akarom hozni a legjobbat, mindent jobbá akarok tenni. De ez nem azt jelenti, hogy hagynám, hogy felfaljon egy oroszlán a puszta kellős közepén, valószínűleg élet-halál harc lenne belőle és megölném, különben én halok meg, és én még szeretnék élni. Vagy ha éppen látom, hogy két kollégám veszekszik, akkor otthagyom őket, mert ez az ő dolguk és nem az enyém, nem szólok bele. Szóval helyes út mind a három, ha tudod mikor melyiket kell használni.
A pasi, aki a buddhizmus tanai szerint él, miszerint hagyj úgy mindent, ahogy van, akkor vagy a legjobb, miért iszik és érkezik meg hozzám büdösen, sörszagúan, kocsmafüsttől átitatva? És miért oda megy előbb, és nem hozzám? Egy kapcsolatban mind a két fél látásmódja számít, nem lehet önző módon kisajátítva csak a saját értékrendem szerint intéznem mindent, hiszen ott van valaki mellettem, aki szintén ebben a kapcsolatban él. Szükség van alkalmazkodásra, kompromisszumra is. Szükség van szeretetre, odafigyelésre és empátiára a másik irányába.
A zavaró tényező ebben az, hogy a pasi hiába gondolkozott a buddhizmus szerint, a gyakorlatba szerintem nem sikerült átültetnie. És ez fontos, mert a hitelesség egyik alapköve, hogy ahogy gondolkodom, úgy is élek, azt teszem, amit mondok, nem csak a szám jár. Itt jön az őszinteség, ami fényességgel tölti meg a kapcsolatot, ugyanis ettől lesz minden világos, mint a nap.
A második találkozás néhány hete történt. A buszon ismerkedtem meg egy kung-fut űző pasival, aki azért szólított meg, mert egy jin-jang jelet ábrázoló medál volt a nyakamban. Gondoltam, hogy ő más lesz, hiszen a kung-fu kínai harcművészet, aminek lényege abban áll, hogy kemény munka és sok tanulás árán jut el az illető a megszerzett tudásig, aminek célja csakis nemes és építő jellegű lehet. Ez nekem szintén vonzó volt, de ismét csalódás ért. Mikor leszálltunk a buszról és bemutatkoztunk egymásnak, megint éreztem, hogy árad felém az alkohol bűze. Annyira kiábrándító, hogy megint ez történt. Miért nehezebb a férfiaknak harmóniába kerülni önmagukkal, mint a nőknek? Én ezt vettem észre legalábbis. A nők foglalkoznak magukkal, nem csak külsőleg, hanem belsőleg is. A férfiak viszont leginkább a testük építésével foglalkoznak, már ha megteszik (és most nem a sörhasra gondoltam), a belső világukkal viszont keveset törődnek. Tudom, hogy ők másképp viszonyulnak mindenhez, mint mi nők, viszont így sosem lesz belőlük igazi társ. Fontos a kommunikáció egy kapcsolatban, ami csak akkor működőképes, ha mindkét fél tud és akar kommunikálni, őszintén, tabuk nélkül.
Ha visszatérünk a buddhista tanítás mérgező növény példájához, azt le lehet képezni a férfire és a nőre is, hogy mit kezdünk mi egymással.
A Férfi a nővel:
A – kiírtja a nőből a nőt
B – megszelídíti és felelősséggel van iránta
C – nem kezdeményez, nem szól hozzá és nagy ívben elkerüli.
A Nő a férfivel:
A – kiírtja belőle a Férfit
B – inspirációt ad a Férfinek és Férfiként bánik vele
C – nem küld jelet a férfinek, észre sem veszi, nagy ívben elkerüli
Az okok persze lehetnek különbözőek és ez egy nagyon összetett dolog. Hogy hogyan döntünk egyes helyzetekben, rengeteg tényezőtől függ, de ezt a három lehetséges utat használjuk életünkben. Választási lehetőségek, ha úgy tetszik. A döntések hátterében pedig ott van a ráció, az érzelem, a félelmeink, az akaratunk, a hitünk, az elveink, a felelősség és én magam. Minden döntésem az enyém, akár kérek tanácsot, akár nem, a végszó kimondása az enyém. És van még egy fontos dolog, ami számít: a szabad akarat. Erről sosem szabad elfeledkezni, mindenki rendelkezik vele. Szabadon dönthetek az életem felől. Úgy élem az életem, ahogy döntök róla, felelősséggel saját magam iránt, hittel saját álmaim felé, empátiával és toleranciával embertársaim irányába, boldogságban, szeretetben és szerelemben.
