Hosszú teste, karcsú dereka és fehér haja lépcsőzetesen levágva igazi nővé varázsolja. Minden reggel korán kel, és várja, hogy kézbe vegyék. Munkája a tisztítás, a lerakódott mocsok eltakarítása, és az illatosítás. Este is jönnek érte, és ugyanezt megteszi azért az egyetlenért, akit szeret, és csak az övé, ugyanezt kapja vissza is, hiszen tudja, hogy a szerelemben nem jöhet szóba a megcsalás.
A nap felkelt, ő is ébredezik, álmosságát a hideg víz elűzi, majd illatos krémet kap, és megérkezik a barlangba, ahol sötét van, de meleg, és neki lát munkájának. Hajának minden egyes szálával kisepri a résekben meghúzódott maradékokat, fényesre pucolja a bejárat minden egyes alkotóelemét. Az első erős tisztítómunka után kedves simogatást kap, tudja, jól végezte dolgát, majd újra laza mozdulatokkal késztetik a munka folytatására. Büszkeséggel telve odasimul a sziklás hegyekhez, és beleheli friss illatával a területet. Végezetül őt is megtisztítja az egyetlen, majd visszakerül helyére, ahol az újabb teendőig vár. Minden reggel így telt el, együtt keltek, együtt dolgoztak, és este is együtt tértek nyugovóra. Hónapokon keresztül senki nem zavarta meg őket, kettesben tudtak lenni.
Egyik reggel azonban arra ébredt, hogy nincs egyedül. Érezte, hogy valaki nézi, a hajához ér, simogatja és némán szereti. A reggel fényében megpillantotta azt a másikat. Elöntötte a féltékenység, az irigység, utálta, hogy le fogják cserélni, már nem kell neki és tudja, hogy bele fog halni a veszteségbe. Remegett a félelemtől, mert hallotta, hogy a halál eljön érte egyszer, amikor nem is számít rá, és az az egy, az egyetlen ki fogja dobni, és egy szeméthegyen fog ébredni. Tudta, eljött a vég.
Ebben a pillanatban belépett Ő, tudta, hogy nem őt fogja választani, nem kell többet dolgoznia, nem lesznek közös teendőik többet, és neki még végig is kell néznie ezt az egészet, ahogy ők ott ketten a tükörben enyelegnek. Közeledett a keze, és hozzáért a hajához, megsimogatta, bekrémezte, és elvitte a melegség barlangjába. Hát mégis engem választott! – örült a fogkefe, és hatalmas megkönnyebbülést érzett. Mégis szeret, engem szeret – gondolta – és vidáman végezte dolgát. Az első kör után, jött a hideg zuhany, és látta, hogy ott van az a másik. Mit keres ez itt akkor? – kérdezte magától. Mégis lecserél, csak még egyszer utoljára együtt vagyunk? Ezt nem teheti velem! El sem akar búcsúzni? Hogy lehet ilyen kegyetlen! Most biztos a simogató kezeivel ki fog dobni és nekem annyi! – kesergett a fogkefe. És akkor az egyetlen megsimogatta, lefürdette, és egy csókot nyomott a fejére, majd visszatette a helyére. A másik mellé. A fogkefe csodálkozott, és némán figyelte, ahogy az egyetlen a tükörben mosolyog, és csábítóan csücsöríti a száját, majd nézi, hogy nem maradt-e valami lepedék a fogán. Nem is szokott így ellenőrizni – gondolta – azt hiszi, nem végeztem jó munkát? Ekkor egy valamivel magasabb, szőrösebb és erősebb testet pillantott meg a tükörben, és látta, ahogy átöleli az egyetlent. Ő pedig megfordult, és hűvös, szerelemes csókot lehelt kedvese ajkára, majd kiment, és a kedves keze kivette mellőle azt a másikat. A fogkefe pedig tudta, hogy ez nem a vég, hanem valami új kezdete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése