Munkába menet is rajta jár az eszem. Azok a szemek, és a kezei, na meg a lába! Teljesen oda vagyok érte! A telefonomban is állandóan az ő képét nézem. De egy nő megállít az utcán álmodozásom közepette, s magamhoz kellett térnem.
- Ne haragudjon már, van errefelé valami bababolt? Olyan régen jártam erre, nem emlékszem.
- Igen, itt van egy az első kapualjban.
- Köszönöm szépen - feleli lelkesen a hölgy. Csak venni akarok valamit a picinek, mert a lányom lesz a kereszt! - s már indult is célja felé.
Mosolygok, mert én is az leszek. A kereszt. Szép név. Loló Kereszt Anita az új nevem. Jár hozzá egy gyerek. Gyönyörűséges. Előveszem a telefont, megvan-e még. Meg, Hál'Istennek, mind a száz kép, amit az első nap készítettem. A keresztfiam. Jó neki, két anyja is van. Egy sima és egy kereszt. A sima megszülte, eteti, gondozza, ápolja, szereti, bünteti, jutalmazza, neveli... és a kereszt? Keresztbe tesz? Nyilván, az anyjának! Mert hát a gyerekével az ember csak nem csinál ilyet! Majd hozzám jön sírni, meg tanácsot kérni, meg szidni az apját, anyját, nagyanyját, nagyapját és az összes többi családtagot. De jó lesz!! Úgy 20 év múlva. Vagy 10, a mai gyerekek már korábban érnek.
Vajon mit csinálhatnak egész nap? Eszik? Alszik? Most ezen fog járni az agyam egyfolytában? Felhívjam? Vagy ne? Nem telefonálhatok ötpercenként! Hogy néz az ki? Megvan! Veszek neki egy keresztet! Hadd cipelje! Kár, hogy abból nincs ilyen feles, mint a szívből! A szerelmesek együtt hordanak egy szívet, a keresztesek miért nem hordhatnak egy keresztet? Hát nem elég abból egy? Jól megosztanánk, én vinném most a nehezebbik felét, aztán amikor már az én erőm fogytán, ő pedig ereje teljében van, cserélnénk. Így ő is jól járna, meg én is. Kíváncsi vagyok mit választott. És több is van vagy csak egy? Ezeket felírom, nehogy elfelejtsem. Mennyi mindent meg kell beszélnünk édes keresztfiam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése