Mikor?

Mikor leszel már felnőtt, önálló lény?

Mikor tanulod meg, hogy döntéseidnek következményei vannak?

Mikor fogadod el a sorsodat végre?

Mikor tanulod meg, hogy felelős vagy a saját életedért, és a benne szereplőkért?

Mikor veszed már észre, hogy nyomot hagysz magad után? Mások életében. 

Mikor fogadod el a kereszted?

Mikor fogod könnyedén vinni a hátadon, úgy, hogy észre sem veszed szinte?

Mikor fogsz végre örülni, és nem csak szitkozódni, átkozódni és elégedetlenkedni?

Mikor tanulod meg a türelmet? És az elfogadást?

Mikor fogsz tudni imádkozni? És kérni?

Mikor tanulsz meg adni úgy, hogy ne várj érte semmit?

Mikor adod önmagad?

Mikor látod meg, hogy jó vagy? És azt, hogy én is?

Mikor jössz közelebb hozzám?

Mikor látogatsz meg? 

Mikor akarsz velem beszélgetni és elmerülni a világomban?

Mikor fogsz nekem megnyílni és elmesélni az életed?  

Mikor mondod ki azt a szót?

Mikor fogsz szeretni? Úgy igazán, tiszta szívből. Önzetlenül.  

Mikor sétálunk majd kézen fogva? 

Mikor nézel mélyen a szemembe? 

Mikor leszünk teljesen őszinték egymással? 

Mikor teljesíted be ígéreted?

Mikor nem bántasz soha többé?

Mikor fogjuk egymást érezni?

Mikor nem leszünk önzőek többé?

Mikor fog csak a másik számítani?

Mikor érjük el, hogy nem félünk egymástól?

Mikor bízunk majd egymásban olyan erős hittel, hogy azt nem rombolhatja le senki és semmi?

Mikor értesz meg engem?

Mikor leszel mellettem?

Mikor akarsz leginkább?

Mikor engedsz el végre, hogy odamehessek magamtól?

Mikor leszünk szabadon együtt?

Mikor leszünk MI? 

Mikor jössz utánam, ha előre mennék? 

És mikor döntesz úgy, hogy megvársz, ha te mennél elöl?

Mikor leszünk egyek végre?

Mikor fogjuk ezt élvezni?

És mi jön azután?