Délután felültem a buszra, gondoltam kimegyek Lillafüredre. Már olyan régen voltam ott. Tavalyelőtt egyszer már csináltam ilyet, és emlékszem nem sikerült jól. Nem találtam egyedül a helyem, nem tudtam magammal mit kezdeni, így a következő busszal hazamentem. Most kíváncsi voltam, milyen lesz egyedül kimenni oda, ugyanarra a helyre, ugyanúgy egyedül. Tehát elhatároztam magam és elindultam. Felszálltam a buszra, már ahogy közeledünk a hegyek felé lehet érezni a levegőváltozást. Van levegő. Lélegezz! – suttogja az erdő. Hallgattam rá és amilyen mélyen csak lehetséges elkezdtem lélegezni, jó mélyen. Friss, zöld és tiszta volt a levegő. Ilyen levegőt a városban nem kapni. Ott levegőhöz is alig jut az ember. Túl nagy a nyomás. Itt a friss levegőből van bőven. Jut mindenkinek, csak el kell érte menni. Lépni kell, el kell indulni. Ha tudod, hogy most neked erre van szükséged, nem nehéz ezt megtenni. Szóval már a buszon éreztem, hogy van levegőm, éreztem a szabadságot, már nagyon közel van. Megérkeztem. Leszálltam a buszról és emberek tömkelegével találkoztam. Mindenhol fiatalok csoportban, idősek kettesével, párok, családok. Hány embert láttam egyedül? Eggyel szembetalálkoztam, pasi volt, meg is lepődtem, mert ők bandába verődve szoktak mászkálni ha nincs mellettük nő, de kiderült, hogy csak a kocsijához ment. Szóval vasárnap rajtam kívül senki nem sétál a természetben és gondolkodik az Élet dolgain. Nem zavart, olyan mélységesen nyugodt vagyok, hogy azon csodálkozom két évvel ezelőtt, ez hogyhogy nem ment. Tudom is a választ. Akkor nem voltam jóban magammal. Tudom hülyén hangzik, de igaz. Akkor annyira függtem másoktól, mások véleményétől, hogy a jelenlegi állapotot, amiben most vagyok el se tudtam képzelni, sőt, azt se tudtam, hogy ilyen egyáltalán létezik. Most már tudom, hogy van ilyen és nagyon jó érzés, bár sokat kell érte dolgozni. Ha most visszanézem az elmúlt két évemet, látom, hogy nagyon rögös, küszködős volt az út, de végigmentem rajta. Nem alkudtam meg, nem estem vissza az önsajnálatba, hanem jól érzem magam. Ez a harmónia szerintem. Harmóniába kerültem magammal.
Lementem a vízeséshez. Volt víz, de nem sok. Régebben szebb volt, most is szép, de nem olyan mint régen, megváltozott. Ahogy én is. Hallgattam a vizet, a zuhatagot, ami kicsi volt, de a hangja annál nagyobb. Kicsi a bors, de erős. Én egy vékony testalkatú nő vagyok, senki nem gondolná első ránézésre, milyen erős is vagyok valójában. Amin keresztülmentem megerősített. Erős lettem a nehézségektől. Csak a nehéz időszakok tehetik erőssé az embert, nőt és férfit egyaránt. Így mindegy hogy nézel ki, lehetsz te egy molett nő vagy férfi is, te is járhatsz úgy, mint ez a fa.
A vihar kidöntötte. Nem voltak elég erősek a gyökerei, és jött egy vihar, ami kidöntötte. Most itt hever leveleitől, ékességétől megfosztva, kiszáradva. Halott. Ha nem vagy elég felkészült az élet nehézségeit tekintve, te is így fogsz járni. Én is járhattam volna így, de úgy döntöttem nem halok meg, nem halok bele a fájdalmaimba, hanem felállok és továbbmegyek.
Beültem egy kávéra a tóhoz közeli étterembe. Egyből megtalált egy kislány. Bebújt az asztalom alá, amit kinevezett kuckónak. Az ő kuckójának.
- Ki elől bújsz el? – kérdeztem tőle.
- Senki elől – mondta – de most Papa elől elbújok. Ez itt a kuckóm, itt nem lát senki se csak te, ugye?
- Igen, csak én látlak.
Jött a pincér és rendeltem egy hosszúkávét tejszínnel. A kislány ott lapult az asztal alatt és nagy biztonságban érezte magát, hisz a pincér nem vette észre. Meg is nyugodott.
- Nem tudom, mi lesz, ha a pincér meglát. – jelentette ki hamarosan.
Én pedig mosolyogtam és eszembe jutott a biztonságkeresés. Én is hányszor bújtam el a szobámban vagy a lakásomban, az én kis kuckómban, hogy ne vegyen észre semmi és senki, ne történjen semmi rossz. De igazából a rossz nem olyan rossz. Nem úgy legalábbis, ahogyan azt sokan gondolják. A rossz is lehet jó. Így tanuljuk meg értékelni a jót. Honnan tudod mi a jó, hanem ismered az ellentétét. Ami nem öl meg, az erősít. Így igaz. Ezt viszont sokan próbálják elkerülni, azt hiszik az a jó, ha nem történik rossz. Pedig a kettő együtt jár. Szerelmesek, fogják egymás kezét. Így van meg az egyensúly. Jó és rossz, majd fordítva rossz és jó. Mert minden rossz után jön valami jó.
De egyszer csak észrevette a nagyapja a kislányt az asztal alatt.
- Így szoktam ismerkedni – mondta nekem – csak most le vagyok foglalva. Ott volt a nagymama is.
A kislány lebukott. Így van ez az Életben is, nem bujkálhatunk örökké, az élet megtalál. És ha te alamuszi, sunyi módon ki akarod őt kerülni, nagyon megharagítod. Így elkerülnek a jó dolgok. Ha nem vagy képes élni, nem is fogsz. Pedig az élet szép. Alapjában véve az. Ha kibújsz a kuckódból megláthatod, de ha bent kuksolsz a sötétben lapítva, semmit nem látsz a világból. Ha kibújsz, kinyílik a világ is Neked. Nem kell egyik napról a másikra csodát várni, nem szabad erőltetni semmit, nem szabad kapkodni sem. Csak lazán. Tedd azt, amihez kedved van, először kimozdulsz egy-egy órára, majd egy napra, utána elmehetsz egy hosszú hétvégére egyedül, nem kell várnod senkire, akkor megint csak függésbe kerülsz. Ezt megteheted egyedül, akár férfi vagy, akár nő. Nem baj az sem, ha nem talál meg senki, nem ismerkedsz meg senkivel, először magadra figyelj, majd ha már ismered magad, utána jönni fog Ő is. De arra készülj fel, hogy ez kitartó munkát igényel tőled. Ha olyan lesz a kisugárzásod észre fogod venni az embereken, hogy néznek, utána már közelednek is feléd, mert látják rajtad, hogy nyitott vagy. Mint ma a kislány ahogy odajött hozzám. Legközelebb, lehet, hogy egy férfi lesz az. Lehet, hogy nem. Mi magyarok, sajnos ilyen tekintetben rosszul állunk, arra vagyunk nevelve, hogy idegenekkel ne állj szóba, egyenesen hazagyere, ne szólj senkihez, abból nem lehet baj stb. Nyitni kell, beszélgetni, társalogni az emberekkel, nem felszínesen, nem monologizálni, mint sokan teszik, az nem vezet sehová. Légy nyitott és érdeklődő a másik iránt, (de őszintén, ha nem megy, inkább hozzá se fogj) úgy te is azt fogod visszakapni. Ha a megérzéseidre hallgatsz, „rossz” emberrel nem tudsz szóba állni, hidd el pont azt az embert fogod bevonzani, akire éppen ott szükséged van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése